Összezavarodva..

Mostanában azon gondolkodok mi lenne jobb: elfelejteni őt örökre ( ami úúgyse menne ) vagy pedig erősíteni a hiány érzetét azzal, hogy várok és nem hagyom kiveszni az érzéseket. Néha úgy érzem el tudnám felejteni, de rá kell mindig ébrednem, hogy minden hiába, Miskolc beleégett a szívembe amit bánok is és nem is. Ezt csak tetőzte ma, hogy beszéltem arról a környékről ( Miskolcról, Nyíregyházáról és Debrecenről ) egy személlyel aki nem is tud semmit az én ügyeimről és csak dícsérte...és újra eszembe jutott minden...ő is.

"Gondolatban újra ott vagyok...veled és veletek. Jó volt, mint amikor valaki önmaga lehet és nem kell megjátszania magát nap mint nap. Hiányzik, mint amikor kitépnek a szívedből egy részt. Az én szívemből is hiányzik ez a rész most és szerintem ott ragadt. El kellene menni érte, de csak még többet hagynék ott hiába, mert nem látnál szívesen. Miket beszélek? A szíved látna, de talán megszakadna ha újra elmennék és az én szívem is újra romokba heverne, mikor még most te épült fel. Talán soha nem is fog...Ez csak még jobban megerősít abban, hogy várnom kell és abban, hogy most meg kell próbálnom élni és nem csak járkálni, mint egy élőhalott. De hogy élhetnék hiányzó szívvel?! talán egyszer elhozod a te szíved darabját is..." <3 <3

Búcsú tőled...egy jó időre.

Mint minden embernek nekem is van szívem és csak néha adom ki...Még úgy érzem szerelmes se voltam, most viszont még nem tudom elfelejteni. Túl friss ami történt és nem is akarom elfelejteni. Soha. Talán abban reménykedek én is és ő is, hogy működni fog talán később de most nehéz...Nehéz nem beszélni, nem látni mivel csak azt látom, hogy élsz de még barátilag se tudsz velem beszélni... :'(  Miskolc <3

Már próbáltam...mindig azt csináltam. Levegőt se vettem, csupán azt a pillanatot vártam, de hiába. Egyik este még azt hiszed az egész világ a tied és a mennyekben érzed magam, mintha minden tökéletes lenne majd mikor felébredsz minden más lesz. Eltűnik a remény utolsó szikrája is és csak az időre bízhatom magam...a legelképesztőbb, legbizonytalanabb dologra, melyre a legtöbbet kell várni és azt sem tudom, hogy egyáltalán jót hoz-e vagy még mélyebbre visz. Ahol most vagyok úgy érzem annál mélyebb nincs. Összetörve, meggyötörve hever széttörve a lelkem minden darabja és most csak ő rakhatná össze, de nem fogja. Idő kell és én megértem, mert ha nem érteném meg nem szeretném igazán. Akit szeretsz el kell, hogy engedd. Én nem tudom meddig engedlek el, de most bújj vissza a barlangodba és csak annyit kérek, hogy soha ne felejts el és gyere elő...egyszer.... <3 :(

Vele lenni...megcsókolni

Mindent a véletlennek lehetne tulajdonítani. Megtehetném, de úgy gondolom, hogy már az első pillanattól működött a kémia és soha ne feledkezzünk meg a külső segítségekről sem.

"Ahogy rám nézett és ahogy egymás mellett feküdtünk a szívünk együtt dobogott. Csak néztük egymást, egymás szemét, száját, arcát és minden porcikáját, mintha bele akarnánk őket vésni örökre a fejünkbe. Tudtuk, hogy ez a pillanat egyedi és azt is, hogy holnap már nem lesz alkalmunk így végigmérni a másik tekintetét. Tudtuk, és belül sírtunk. Ez volt az a pillanat... Szemünk egymás ajkairól a szemére tévedt és újra az ajkainkra és újra és újra... De hiába, nem bírtuk sokáig. A vágy, a közelség és a másik vonzása egymáshoz vonzott minket. Hirtelen felgyorsult minden és ajkaink összeértek. Úgy értek össze, mintha sohasem akarnák egymást elengedni és ha erre mégis sor kerülne sohasem akarnák elfelejteni, hogy milyen is volt. A vágy kiteljesedése egymáshoz ragadott minket és akkor csak egymásé voltunk. Csak egymást akartunk...akkor és később is. Nem akartuk, hogy véget érjen a pillanat és ettől a pillanattól már azt sem tudtuk elképzelni, hogy a másik nélkül levegőt vegyünk...Csak egymást akartuk...mint ahogy még most is..." :)  <3 <3  :'(

Mulan

"Nincs szebb ajándék annál, mint hogy te itt vagy nekem..."  :) <3

Amikor először megláttam...

Még az univerzum se volt képes felfogni…felfogni azt mit éreztem, de te se fogod ha nem éled át ezt a pár percet. Úgy gondolom ezt mindenkinek át kellene élnie minden nap és a világ már jobb lenne, de nem pazarlom az időt…
 

"Mikor megláttam valami megmozdult bennem. Megmozdult és azt mondta: „szeresd…őt szeretned kell”. De hogyan szerethet valaki aki már bádogemberként élt napról napra?! Hogyan élhette át azt újra és újra? ... Ez jobb volt, jobb volt és más. Máshogy értél hozzám, máshogy néztél rám és mikor a szemedbe néztem melegség öntött el majd áthatolt minden porcikámon. Megbabonázott az érzés…mint a legjobb drog, mint a legszebb álom, melyből se te se én nem akartunk felébredni…"

Kezdetek. :)

Először is remélem, hogy ha van olyan akit érdekel ez a blog és olvassa nem fog nagyot csalódni, mivel még csak most kezdtem és nem tudom mennyi idő alatt mit tudok majd összehozni, de remélem a legjobbat. :) Tudjátok Róma sem egy nap alatt épült fel ;)  Ezen az oldalon a munkáimat lehet majd megtekinteni, amely tartalmazni fogja az életem egy-egy töredékét is. :) Remélem mindenki aki ide téved érdekesnek fogja találni :)

Jó olvasást!

Oti :)