Mint minden embernek nekem is van szívem és csak néha adom ki...Még úgy érzem szerelmes se voltam, most viszont még nem tudom elfelejteni. Túl friss ami történt és nem is akarom elfelejteni. Soha. Talán abban reménykedek én is és ő is, hogy működni fog talán később de most nehéz...Nehéz nem beszélni, nem látni mivel csak azt látom, hogy élsz de még barátilag se tudsz velem beszélni... :'( Miskolc <3
Már próbáltam...mindig azt csináltam. Levegőt se vettem, csupán azt a pillanatot vártam, de hiába. Egyik este még azt hiszed az egész világ a tied és a mennyekben érzed magam, mintha minden tökéletes lenne majd mikor felébredsz minden más lesz. Eltűnik a remény utolsó szikrája is és csak az időre bízhatom magam...a legelképesztőbb, legbizonytalanabb dologra, melyre a legtöbbet kell várni és azt sem tudom, hogy egyáltalán jót hoz-e vagy még mélyebbre visz. Ahol most vagyok úgy érzem annál mélyebb nincs. Összetörve, meggyötörve hever széttörve a lelkem minden darabja és most csak ő rakhatná össze, de nem fogja. Idő kell és én megértem, mert ha nem érteném meg nem szeretném igazán. Akit szeretsz el kell, hogy engedd. Én nem tudom meddig engedlek el, de most bújj vissza a barlangodba és csak annyit kérek, hogy soha ne felejts el és gyere elő...egyszer.... <3 :(
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése