Mostanában azon gondolkodok mi lenne jobb: elfelejteni őt örökre ( ami úúgyse menne ) vagy pedig erősíteni a hiány érzetét azzal, hogy várok és nem hagyom kiveszni az érzéseket. Néha úgy érzem el tudnám felejteni, de rá kell mindig ébrednem, hogy minden hiába, Miskolc beleégett a szívembe amit bánok is és nem is. Ezt csak tetőzte ma, hogy beszéltem arról a környékről ( Miskolcról, Nyíregyházáról és Debrecenről ) egy személlyel aki nem is tud semmit az én ügyeimről és csak dícsérte...és újra eszembe jutott minden...ő is.
"Gondolatban újra ott vagyok...veled és veletek. Jó volt, mint amikor valaki önmaga lehet és nem kell megjátszania magát nap mint nap. Hiányzik, mint amikor kitépnek a szívedből egy részt. Az én szívemből is hiányzik ez a rész most és szerintem ott ragadt. El kellene menni érte, de csak még többet hagynék ott hiába, mert nem látnál szívesen. Miket beszélek? A szíved látna, de talán megszakadna ha újra elmennék és az én szívem is újra romokba heverne, mikor még most te épült fel. Talán soha nem is fog...Ez csak még jobban megerősít abban, hogy várnom kell és abban, hogy most meg kell próbálnom élni és nem csak járkálni, mint egy élőhalott. De hogy élhetnék hiányzó szívvel?! talán egyszer elhozod a te szíved darabját is..." <3 <3
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése