Mindent a véletlennek lehetne tulajdonítani. Megtehetném, de úgy gondolom, hogy már az első pillanattól működött a kémia és soha ne feledkezzünk meg a külső segítségekről sem.
"Ahogy rám nézett és ahogy egymás mellett feküdtünk a szívünk együtt dobogott. Csak néztük egymást, egymás szemét, száját, arcát és minden porcikáját, mintha bele akarnánk őket vésni örökre a fejünkbe. Tudtuk, hogy ez a pillanat egyedi és azt is, hogy holnap már nem lesz alkalmunk így végigmérni a másik tekintetét. Tudtuk, és belül sírtunk. Ez volt az a pillanat... Szemünk egymás ajkairól a szemére tévedt és újra az ajkainkra és újra és újra... De hiába, nem bírtuk sokáig. A vágy, a közelség és a másik vonzása egymáshoz vonzott minket. Hirtelen felgyorsult minden és ajkaink összeértek. Úgy értek össze, mintha sohasem akarnák egymást elengedni és ha erre mégis sor kerülne sohasem akarnák elfelejteni, hogy milyen is volt. A vágy kiteljesedése egymáshoz ragadott minket és akkor csak egymásé voltunk. Csak egymást akartunk...akkor és később is. Nem akartuk, hogy véget érjen a pillanat és ettől a pillanattól már azt sem tudtuk elképzelni, hogy a másik nélkül levegőt vegyünk...Csak egymást akartuk...mint ahogy még most is..." :) <3 <3 :'(
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése